2013. március 29., péntek

Húsvéti üzenet 1960-ból


Bob Levenson, a DDB legendás copywritere az alábbi szösszenettel tolta be a kúpot a reklámszakmának még 1960-ban. Azóta is aktuális. Bár gyanítom, számunkra nem ez hozza majd meg a várva várt feltámadást (miként az Arany Disznó szerencsétlenkedése sem), azért nem árt időről időre felidéznünk néhány sorát. 

"Mi, akik a reklámszakmában dolgozunk, reklámkészítők és megrendelők egyaránt, birtokában vagyunk minden hatalomnak és képességnek, hogy becsapjuk az embereket. Legalábbis azt képzeljük, hogy birtokában vagyunk.
De nagyot tévedünk. Mindenkiből nem tudunk mindig bolondot csinálni.
(...)
Egy üres papírlap és egy üres tévéképernyő lényegében egy és ugyanaz. 
Ám a legfontosabb, hogy a papírlapokon és a tévéképernyőkön megjelenített üzeneteink nem szólhatnak másról, csakis az igazságról. Mert ha trükközni kezdünk az igazsággal – nekünk végünk.
(...)
Nincs az a szamár, aki örökké futna a répa után. Egyszercsak felfogja, mi történik vele. És akkor szépen meglép.
Ezt a leckét nem szabad elfelejtenünk.
Ha mégis – úgy becsukhatjuk a boltot.
Ha nem tudunk megváltozni, egy nap a fogyasztók közönye elsodorja az ostoba reklámok tömegét, amit a reklámkészítők és termékgyártók hegyekbe hordanak össze.
És azon a szent napon fogunk mi mind elpusztulni.
A saját piacunkon ér utol a vég. A saját polcainkon. Az üres ígéretekkel megpakolt, szépen csillogó dobozainkban.
Ennek a végnek nem lesz hangja, se nagy, se kicsi.
És ezt a véget nem másnak, mint saját magunknak köszönhetjük majd."




(Aztán ki tudja? Lehet, hogy meghozza a feltámadást. Végül is remek márkamanifesztuma a reklámszakmának. Csupán érdemes (volna) tartani hozzá magunkat. Úgy értem, mindig.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...